Néha előfordul, hogy maga a coaching folyamat nem megy egyből zökkenőmentesen. Lehet sok ok, ami nehezíti a coach és a cochee munkáját, de közös feladatunk és felelősségünk, hogy döntsünk ilyenkor a hogyan továbbról.
Ha az ügyfél nem érzi magát komfortosan a folyamatban, megvan a lehetősége, hogy kiszálljon. Fontos, hogy érezze, hogy egyenlő partnerként van jelen, és jelezheti, sőt jeleznie kell, ha valami számára nem megfelelő.
De mi történik akkor, ha a coach érzi úgy, hogy valahol kilóg a lóláb?
Egy coach a személyiségével, az érzéseivel, sokszor az intuícióival dolgozik, a tudása mellett saját magát is bele adja a folyamatba. Ezért, ha kétségei vannak, megkérdőjelezi saját magát, rossz érzéseket keltett benne egy coaching alkalom, a legjobb megoldás, ha ezt megosztja az ügyféllel, és rákérdez, hogy ő hogyan élte meg az adott szituációt.
Már egy ilyen szituáció feltárása is előmozdíthatja a folyamatot, kaphat az ügyfél saját működéséről is új információkat. Hiszen sokszor tudatában sem vagyunk annak, hogy viselkedésünk mit vált ki a másikban. Ezért fontos, hogy a coaching alatt a coach az ügyfél és közte kialakuló dinamikát is figyelemmel kísérje, és tudja az abból levonható érzéseket, gondolatokat is bevinni a folyamatba.
A folyamat során azt is látni kell, hogy mind a két félnek megvan a saját felelőssége a folyamatban. A cochee egyik nagyon fontos ilyen „feladata”, hogy hozza be a tartalmat. Ha nem akar mesélni, nem akar feltárni és mélyre menni, akkor a coach legjobb tudása szerint sem tudja őt előre mozdítani. A megoldás itt is az lehet, ha a coach ezt a megfigyelését kirakja az asztalra, és meghívja az ügyfelet, hogy reflektáljon rá.
Láthatjátok, hogy nem minden kezdet könnyű, de az esetek többségében a folyamat tudatos megfigyelésével, és az őszinte kommunikációval kimozdítható a megrekedt együttműködés. Ha pedig mégsem? Akkor szépen le kell zárni a folyamatot, bárhol is tartottunk benne….
